Kategória: Kiadványok

Zsigmond Tiborné dr. – Géringerné Horváth Hajnalka – Tóthné Unghy Ilona: Zsigmond Tiborné dr. pedagógus életútja

 

Az ember életérzését választott és kapott munkahelye alapvetően meghatározza, hiszen aktív életünk legnagyobb részét a munkahelyen töltjük el. Egyáltalán nem mindegy, hogy szeretjük-e munkánkat, jól érezzük-e magunkat azon a munkahelyen. Nem tűnik olyan nehéznek és soknak a munka, ha jó légkörben és szeretve műveljük. S igaz ennek az ellentéte is: nem lehet boldog az életünk, ha egész idő alatt „nem szeretem munkát” végzünk, vagy rossz munkahelyi légkörben élünk.

 

Én azon szerencsés emberek közé tartozom, akinek mindkettőből kijutott: mindenféle pedagógusmunkában megtaláltam az örömömet, s mindig rendkívül jó légkör vett körült. Ebben igen nagy szerepe volt Zsigmond Tiborné dr. igazgatónőnek, akitől igen sokat tanulhattam szakmából, problémamegoldásból, emberségből egyaránt.

 

Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Géringerné Horváth Hajnalka tanítójelölt szakdolgozata témájaként Zsigmond Tiborné dr. igazgatónő életútját választotta. A kiadvány címe ezért is az ő szakdolgozatának címe. Annak méginkább megörültem, hogy sikerült rábeszélnem Zsigmond Tiborné dr. Váczi Irénkét pedagógiai írásainak összegyűjtésére, kiegészítésére, s elnyertem engedélyét a megjelentetésre is.

 

Így ez a kiadvány Zsigmond Tiborné dr. igazgatónő, a mi szeretett Irénkénk életútjáról szól több aspektusból is:

–          ahogyan ő megélte és megírta,

–          ahogyan egy hajdani diák – későbbi kolléga azt összegzi

–          s ahogyan egy hajdani kolléga a jövő számára azt közreadja.

 

Tartalomjegyzékéből:

• Családi háttér, gyermekkor és ifjúkor; Iskolái; A pályakezdés nehézségei
• Pedagógusi pályafutása, egyéniségének alakulása
• Tolnai évek, pedagógiai írásai
• Vezetői munkássága Simontornyán, pedagógiai írásai
• Tudományos tevékenysége
• Tanári tapasztalatai
• Eredményei, elismerései
• Nyugdíjas évek; Visszaemlékezések

 

A 200 oldalas és 245 képet tartalmazó kiadvány 1500.- Ft-ért megvásárolható a Helytörténet Házában.

Zsigmond Tiborné dr – 1 fejezet

Kiss Margit: Emlékezés-töredékek II.

 

 

A Simontornya Múltjáért Alapítvány örömmel bocsátja útjára Kiss Margit legújabb írásait.

Amikor az Emlékezés-töredékek 1. részének anyagát megismertem, tudtam, hogy sok simontornyai családnak szerez majd új ismeretet, s ez által örömet is. A 2. kötet méginkább meggyőzött arról, hogy Kiss Margit összegyűjtött és kiegészített írásai nagyon fontosak a jelen, de a jövő számára is. Egyrészt az utolsó pillanatokban gyűjtötte össze például a II. világháború hősi halottainak élettörténetét, a róluk szóló fényképeket, másrészt a hajdani öregek elbeszéléséből még sok mindent át tudott adni, emlékeiből le tudott jegyezni.  A mai audiovizuális eszközökkel, számítógéppel tarkított világunkban már nem jut idő az esti nagy beszélgetésekre, mesélgetésekre. Lejegyzés nélkül elvesznek azok a családi történetek, melyek nyomán jókat nevethetünk, vagy amelyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket, és azok is, melyek akár egész életünkre különleges erőt, tartást adhatnak nekünk.  Nagyon fontos tudás az, amit évszázadokon keresztül megőriztek számunkra az ősök, s akkor teszünk jól, ha azt továbbhagyományozzuk az utánunk érkezőkre. Ezt az értékmegőrző munkát végezte el Kiss Margit a kétkötetes írásával. Azt hiszem, hogy 30-50-100 év múlva is forgatni fogják e könyv lapjait azok, akiket érdekel szüleik, nagyszüleik, dédszüleik sorsa. Gyanítom, hogy ezek az emlékezés-töredékek ekkor válnak majd a legbecsesebbekké.

 

Tóthné Unghy Ilona,

a Simontornya Múltjáért Alapítvány elnöke

 

A 355 oldalas 642 képet tartalmazó könyv 1500.- Ft-ért megvásárolható a Helytörténet Házában.

Emlékezés-töredékek II. – Küzdy család

 Tóthné Unghy Ilona: Simontornya kis tüköre

(Simontornya története – képekkel, forrásokkal – röviden)

 

 

Simontornya rendkívül gazdag történelmi múlttal rendelkező kisváros. Bár már gyermekkoromban is találkoztam nevével, várával postai bélyegeken –sőt féltve őrzött kincsem volt egy jó darabig-, ténylegesen 1977-ben történt átutazásom alkalmával csapott meg és kerített hatalmába a település történelmi levegője. Akkor meg is fogalmaztam, hogy „de szeretnék itt élni”, s csupán két évet kellett várnom a megvalósulásra.

 

Első dolgaim közé tartozott, hogy megszerezzem kedves szomszédomtól, Mohari Imréné Török Margit nénitől dr. Kiss István Simontornya krónikája című (eredeti 1938-ban kiadott) könyvét. Azóta –bár csak hasonmás kiadásban-, de állandó olvasmányom a mű. Simontornya történetének bármely szeletéhez nyúlok, csak dr. Kiss István könyvén keresztül vezethet utam. Olyan alapmű, amit minden simontornyainak ismernie kellene, de adathalmazai miatt annyira nehéz mű is, hogy kevesen érnek a végére.

Ez ösztönzött arra, hogy Simontornya történetét röviden, olvasmányosan képekkel-forrásokkal feldolgozzam. Nem dr. Kiss István könyve helyett ajánlom e rövid összefoglaló tanulmányt, hanem előtte kedvcsinálónak. Pedagógiai tapasztalatom szerint, ha biztos a váz (a vázlat) ismerete, könnyebb a hozzákapcsolódó részletező adatok befogadása.

 

Még az is motivált, hogy gimnáziumunk érettségi tételsorában szerepel Simontornya története. A tétel könnyebb megtanulását is célozza írásom. Így különösen nagy szeretettel ajánlom a könyvet diákoknak, de azoknak a felnőtteknek is, akik most ismerkednek városunk történelmi múltjával.

 

A tanulmányt dr. Kiss István krónikája és saját kutatásaim alapján állítottam össze. Néhány esetben meg kellett kérdőjeleznem nagy krónikaírónk kutatási eredményét. Ezt nem a tiszteletlenség diktálta, hanem a források más olvasata, ill. egy-egy új forrás megtalálása.

 

E tanulmánnyal szeretném minden simontornyai polgár figyelmét felhívni a Helytörténet Háza idevonatkozó kiállításaira, ahol a tárgyakon keresztül ismerkedhetnek meg a település múltjának egy-egy területével.

 

Az A/5 nagyságú 74 oldalas 122 képet tartalmazó kiadvány 600.- Ft-ért megvásárolható  a Helytörténet Házában.

Simontornya kis tüköre – 2 fejezet

 Tóthné Unghy Ilona: 10 év 100 oldalban – 10 éves a Vak Bottyán Általános és Szakképző Iskola, Gimnázium Hatosztályos Gimnáziuma (1997-2007)

 

 

Az évfordulós kiadvány tartalomjegyzékéből:

 

A 10 év legfontosabb eseményei

• A gimnázium avatása
• hu
• Egyenruhánk
• A gimnáziumi naptár
• A gimnázium tanári kara 2005/2006. tanévben
• A Szegedi Tudományegyetem aranydiplomása
• Városi ünnepek és a gimnazisták
• Iskolai ünnepeken, megemlékezéseken
• Versenyek, tanulmányi munka
• A helytörténet diákkör
• Diákparlament
• Sportolóink
• Pályázatok
• Testvérvárosi kapcsolatok: Nyárádszeredai diákok; Marpingeni diákcsere – csereüdültetés
• A gimnázium iskolatitkárai, védőnői
• Az első érettségiző osztály
• Az első csurikat avató osztály
• Az első kétszintű érettségis osztály
• Az első kisérettségizős osztály
• A 10. évben érettségiző osztály
• Tragédiák a gimnázium életében
• A tanulók portréképei

 

Az A/5 nagyságú 100 oldalas 357 képet tartalmazó kiadvány 600.- Ft-ért megvásárolható  a Helytörténet Házában.

10 éves a gimnázium – 2. fejezetből

Kiss Margit – Ódor János Gábor – Tóthné Unghy Ilona: Neves gyógyszerészek Simontornyán – a Pillich család története

 

1898 és 1948 között egy család, nevezetesen idősebb majd ifjabb Pillich Ferenc birtokolta Simontornya patikáját. Bár szakmájuknál fogva mindketten megbecsült tagjai voltak koruk társadalmának, nevüket mégsem csupán elismert gyógyszerészi pályafutásuk miatt érdemes megjegyezni.

 

Idősebb Pillich Ferenc 16 éves korában honvédhadnagyként végigharcolta az 1848/49-es szabadságharcot. Nem kisebb emberekkel állt személyes kapcsolatban, mint az első független magyar kormány két miniszterével, Deák Ferenccel és Széchenyi Istvánnal, akiknek a történelmi emlékezet a „Haza Bölcse” és a „Legnagyobb Magyar” jelzőket adta.

 

Fia, ifjabb Pillich Ferenc érdeklődése korán a természettudományok felé fordult, s főleg a helyi flórával és faunával foglalkozott. Több mint 30 tanulmánya jelent meg különböző szakfolyóiratokban. Főműve „Aus der Arthropodenwelt Simontornya’s – Simontornya rovarvilágáról” című könyv, melyben leírta a környék általa összegyűjtött, feldolgozott növény- és rovarvilágát. Így írt róla és fiáról, legifjabb Pillich (Pozsonyi) Ferencről a Tolna megyei kalauz: „Simontornya környéke növény- és rovarvilágának jeles helybéli kutatói voltak. Idős Pillich Ferenc és fia, ifjú Pillich Ferenc 1920-34 között 753 virágos növényt és harasztot gyűjtött össze, és 1176-ra emelték a megye területén talált edényes növények számát. Idős Pillich Ferenc egyik munkájában Simontornya környékéről 4005 ízeltlábú rovarfajt ismertet.” ^[1]

 

A tanulmány feldolgozza a család teljes történetét levéltári kutatások, korabeli sajtótermékek, fényképek és visszaemlékezések alapján.

 

Az A/5 nagyságú 353 oldalas 288 képet tartalmazó kiadvány 1500.- Ft-ért megvásárolható  a Helytörténet Házában.

 

 

[1] Dr. Pataky József: Tolna megyei kalauz – Bp. 1967, 108.

Pillich család története – 5. fejezet

Tóthné Unghy Ilona: Simontornya Társadalmi, gazdasági és kulturális életét meghatározó Fried család története

 

(3. javított és bővített kiadás)

 

Az iparpártoló Styrum Károly gróf hívta Simontornyára az alapító tímármestert, hogy az uradalom elhullott lovainak és marháinak bőrét kikészítse. Fried Salamon kedvezőnek ítélte a feltételeket és letelepedett. Eleinte egyedül, ill. napszámosok bevonásával dolgozott, később fiai voltak segítségére. A régi iratok szerint csak egyszer zavarta meg nyugodt munkáját egy úrbéri pere (1790-ben), mely a Sió vizének használata miatt folyt.

 

A kis műhelyt a XIX. század elején fiai, Bernát és Sándor örökölte meg, de Bernát hamarosan magára maradt, mert öccse otthagyta a vállalkozást. Egymaga építette ki szívós munkával vevőkörét, és tette ismertté a kis üzemet. A Sió szabályozása miatt távolabb került a műhely a víztől, ezért 1855-ben (kikerülve az úrbéri függés alól) új helyet vásárolt a műhely számára. Oda építette fel Fried Bernát a lakását is. Neki is fiai segítettek. Eleinte csak Móric, később -a Bezdánban és Vukováron töltött tanulmányévei után- Vilmos is. Fried Bernát patriarkális viszonyt épített ki munkásaival, gazdájuk és apjuk is volt, így azok ki is tartottak mellette, akár 40-50 évet is ledolgoztak az egyre bővülő üzemben. Termékei egyre ismertebbé váltak, s nemcsak a hazai, hanem a horvát piacon is szívesen vásárolták könnyű, jó minőségű bőreit. Fried Bernát a lényegesen szegényebb református népiskola támogatója volt, végrendeletileg nagyobb összeget hagyott a szegény gyermekek taníttatására.

 

Halála után Vilmos vette át az üzem irányítását, Móric csak tanácsaival támogatta öccsét. Fried Vilmos állította be az üzem első gőzgépét, mely óriási fordulópontot jelentett. A modernizáció elindította a céget a gyárrá fejlődés útján, meghatározva ezzel nemcsak saját, de a nagyközség életét is. Fiai –a külföldi tanulmányévek befejezése után- beléptek a vállalatba. Pál a növényi cserzés modernizálásával, Imre a krómbőrgyártás bevezetésével adott új lendületet a termelésnek. A trianoni határok miatt még inkább nőtt a simontornyai bőr presztízse, a modernizáció okán pedig a teljesítménye. Igazán nagy változást azonban az 1923-as részvénytársasággá való alakulás jelentette, amikor is fuzionáltak a Singer Dezső vezette budapesti bőrnagykereskedő céggel. Így tudták elérni azt, hogy az 1930-as gazdasági válság idején sem csökkent a munka, sőt ekkor fogtak hozzá az igazán nagy beruházásokhoz. Emeletet építettek a gyárra, művelődési otthont létesítettek a község lakóinak, napközi otthoni ellátásban részesítették a munkásnők gyermekeit stb. Fried Pál és Fried Imre nagy hozzáértéssel vezette a gyárat, Singer Dezső pedig a – főként nyugatra irányuló – kereskedelmet. Az 5. generációs Fried László és Fried György szüleikkel együtt átkeresztelkedtek katolikus hitre, s nevüket is Filotásra változtatták, de csak a háború után használták. Bár a bőrgyártás volt fő gazdasági tevékenységük, sok – a bőripart érintő – társaságnak voltak részvényesei. Emellett azonban mindig igyekeztek a községet is magasabb szintre emelni. Ahogyan a bőrgyártás egyre nagyobb nyereséget hozott, úgy növelték a közösségért végzett beruházások volumenét, vagy bármilyen karitatív tevékenység mértékét. A politika és a történelem kegyetlensége, hogy mindezek ellenére először üldözöttekké, majd kifosztottakká váltak Magyarországon. A család öt tagjára a haláltábor várt, tizenkettőnek az utolsó kedvező pillanatban – baráti segítséggel – sikerült elmenekülni a tengeren túlra. Egyetlen családtag, Fried Vilmos tudott csak itthon maradni a római katolikus egyház védelmében és annak szolgálatában.

 

A tanulmánnyal a család élettörténetét szeretném feltárni. „Simontornyának van valami tartozása a Fried család irányába, kiemelkedett a környező falvak szürkeségéből. 30 km. körzetben mozi sem volt.” [1] Simontornyán még sok épület őrzi kezük nyomát, sok régi fényképfelvétel, dokumentum bizonyítja munkájukat. Ezekkel szeretném hitelesíteni, ugyanakkor minden egyes emberhez közel vinni a méltatlanul sokat szenvedett család élettörténetét. A levéltári források mellett a visszaemlékezések is sokat segítettek. Az utóbbiakat esetenként ütköztetnem kellett, hogy reális kép rajzolódhasson ki az olvasó számára.

 

Emlékük felelevenítése érdekében már sikerült néhány dolgot elérni:

• Simontornya Város Önkormányzata 1997-ben Fried Pált díszpolgárává avatta.
• A Simontornya Múltjáért Alapítvány pályázata nyomán Fried Pál és Fried Imre megkapta a Magyar Kultúra Postumus Lovagja címet 2000. január 21-én, a Magyar Kultúra Napján.
• A Hősök Napján, 2000. május 28-án emlékszobát nyitottunk az Auschwitzba elhurcolt Fried Imre és sorstársai emlékére.
• A Fried család nevét 2000. december 2-án (a 70. évfordulón) ünnepélyes keretek között „visszavette” az általuk alapított kultúrház is.
• 2002-ben a Fried család emlékére kiállítás nyílott a volt bőrgyári irodaházban működő gimnáziumban.
• A holokauszt 60. évfordulóján, 2004-ben Fried Imre díszpolgári címét erősítette meg Simontornya Város Önkormányzata.
• A Fried Művelődési Ház fennállásának 75. évfordulójára és a Fried család tiszteletére emlékfát avatott a Simontornya Múltjáért Alapítvány.
• A család élettörténetét feldolgozó munkám is olyan szándékkal készült, hogy a Friedek visszakapják azt a megbecsülést, amire joggal számot tarthattak, amit megérdemelnek, s amiben részük is volt a II. világháborúig.

 

Tartalomjegyzékéből:

 

• Fried Salamon
  • A reformkor összeírásai és az 1848-as összeírás
• Fried Bernát és Eisenschitz Erzsébet
• A Fried család harmadik generációja: Fried Mór sorsa, Fried Vilmos, a bőrgyártás mestere
  • Fried Vilmos és Kaufer Hermina családja
• A Fried család negyedik generációja
  • Fried Pál és Fried Imre gazdaságpolitikája
  • Az iparvágány
  • Gazdasági válság helyett gazdasági fellendülés
  • A bőrgyár meghatározó szerepe az iskolai anyakönyvek tükrében
  • Fried Pál és Fried Imre kulturális és szociális tevékenysége
  • A Fried testvérek az iskolaszéki ill. egyházközségi jegyzőkönyvek tükrében
  • Fried Pál személyisége
  • Fried Imre és családja
• Változások a politikában
• A Fried család ötödik generációja
  • Fried Imre családja
    • Fried Istvánné Bodrogi Éva
  • Fried Pál utódai
    • Fried Mária és dr. Paul Benő Andor
    • Fried György és Kőnig Stefánia
    • Fried László és Bajor Vilma Mária
    • Fried Vilmos
  • A Fried család egyszerűsített családfája
  • Az első Fried Napok programjából
  • A Fried emlékkiállítás
  • A holokauszt 60. évfordulóján a simontornyai megemlékezésen
  • Múlt, jelen és jövő (cikkek, képek)
  • A Fried Kastélyszálló képekben
  • A Fried Kastélyszálló avatási ünnepségén
  • A Fried emlékfa avatásán

 

A könyv a Kanadába emigrált Fried György legidősebb leánya, Mary-Ann Kim Filotás Fried Mariann ajánlásával jelent meg, s Tolna megyei honismereti pályázaton 2. helyezést ért el.

 

A könyv első és második kiadása elfogyott, harmadik javított és bővített kiadása kapható.

 

Az A/5 nagyságú 308 oldalas 387 képet tartalmazó kiadvány 1500.- Ft-ért megvásárolható  a Helytörténet Házában.

 

 

[1] Sugár György 2000. áprilisi levele 10.o.

 

Fried család története (részlet)- Fried Imre

Fried család története (részlet)- Fried Pál

Tóthné Unghy Ilona: A simontornyai zsidóság krónikája I-II.

 

Ez a 8. olyan kiadvány, mely Simontornya város múltjával foglalkozik, s természetesen ezt a tanulmányt is elsősorban Simontornya város lakóinak szánjuk.

 

Az idősebbeknek azért, mert ismerősökre találnak a helytörténeti dolgozat lapjain.

A fiataloknak azért, hogy kellő ismerettel felvértezve fogalmazzanak meg véleményeket, s ne sajátítsák el az előítéletes gondolkodást. Bár a történelem gyakran megismételte önmagát, mégis bízzunk abban, hogy a 21. század embere végre okul a múltból, mind bűn, mind erény tekintetében.

 

Élt valamikor, 1944. május 12-e előtt Simontornyán egy zsidó vallású, vagy zsidó ősökkel rendelkező népcsoport, melynek nyoma veszett. Tagjaira már csak a 75-95 év közöttiek emlékeznek, valamint a levéltári források tanúsítják ittlétüket, munkájukat.

 

A helybeliek jól tudják, hogy a Simontornya Múltjáért Alapítvány azért jött létre évekkel ezelőtt, hogy ne engedje elfeledni a múlt történéseit. Múltunknak pedig vannak nagyon szép, büszkeséggel eltöltő szakaszai, de vannak szomorúak is. A 60 évvel ezelőtt történtek emlékezetünk azon részéhez tartoznak, amik szomorúsággal töltenek el bennünket, s az elmúlt évtizedek bizonyítják, hogy nem is szívesen beszéltünk róla. Mégis számot kell adnunk erről az időszakról is. Az Auschwitzban, Ukrajnában, a Kárpátokban és a Pusztavámon elhunyt simontornyai polgárok emlékét is őriznünk kell. Nem a mi bűnünk volt az, de a mi felelősségünk, hogy ne történhessen meg mégegyszer hasonló.

 

Simontornyán – a bőrgyári nőtlen tisztviselőket és a vegyes házasságból született gyermekeket is beleértve – 104 zsidó származású, s teljesen asszimilálódott magyar zsidó honpolgár élt. Közülük 63-an a hőgyészi gettóba kerültek, ahonnan heten keresztény hozzátartozó révén meg tudtak menekülni. Az utolsó pillanatban, a kaposvári bevagonírozáskor leszállhattak a vonatról.

 

Az 56 Auschwitzba került és egy 1944 tavasza óta odadeportált simontornyai lakos közül összesen öten élték túl a halálgyár poklát. A munkaszolgálatra elhurcolt 18 férfi közül csak 10 tudott visszatérni. A védett ház, ill. bujtatás még további 16 életet mentett meg. Vagyis a 104 zsidó gyökerekkel rendelkező simontornyai polgár közül összesen 38-an maradtak életben, de csak néhányan tértek vissza szenvedésük kezdetének színhelyére. Aztán lassanként ők is elfogytak. Ki az államosítás, ki a fojtó egypártrendszer, ki az 1956-ban újra feléledt antiszemitizmus miatt hagyta el szülőföldjét, ki elhunyt. A holokauszt túlélői és utódai közül ma már senki sem él Simontornyán. Emlékük megőrzése az utókor feladata.

 

Talán az utolsó pillanatban sikerült összegyűjteni olyan visszaemlékezéseket, amelyek azokról a Simontornyán élt zsidó vallású, ill. zsidó származású magyar polgárokról szólnak, akik 1944-ben munkaszolgálat vagy a haláltáborok miatt veszítették el életüket. Ezt az ismeretanyagot szeretném megosztani a jelenkor emberével és megmenekíteni a jövő számára.

 

Bízunk abban, hogy nagyon a aprólékos gyűjtőmunka nem volt hiábavaló. A tanulmányt a teljesség igényével készült, ezért az olvasó nagyon sok adatot talál benne. Ugyanakkor biztosan nem teljes, mert csak azokról tud beszámolni, akikről valamilyen forrás, visszaemlékezés fennmaradt, ill. akikről a fennmaradt forrás elő is került.

 

A két kötetes könyv először a holokauszt 60. évfordulójára 2005-ben jelent meg, majd javított, bővített kiadása 2015-ben, a 70. évfordulóra. A könyv feldolgozza a simontornyai zsidóság teljes történetét levéltári kutatások, korabeli sajtótermékek, fényképek és visszaemlékezések alapján. Főbb témái a következők:

• Simontornya és az első betelepült zsidó családok története – a régi zsidó temető
• A katolikus Styrum Károly és a zsidó Fried Salamon együttműködése, a simontornyai bőrgyártás megszületése
• Az 1848-as szabadságharc honvédorvosa, dr. Bleicher Lajos
• Simontornyai zsidó családok az abszolutizmus idején
• A zsidó hitélet irányítói, a Simontornyai Izraelita Hitközség
• A simontornyai zsidó elemi népiskola – Sas (Singer) Adolf tanító úr tevékenysége
• A Simontornyai Izraelita Szent Egylet és a Simontornyai Izraelita Nőegylet
• A legjelentősebb simontornyai zsidó családok a kiegyezés után (Fried, Rothauser, Lőwy és Gottlieb család)
• Fried Pál és Fried Imre gazdaságpolitikája, kulturális és szociális tevékenysége
• A hőgyészi gettóból Kaposváron át Auschwitzba
• Zsidó kereskedők, iparosok és családtagjaik (Gottlieb Imre, Rothauser Lajos stb és családja); orvosok, ügyvédek, pénzemberek; Klein Jakab kántor és családja; A Fried család ötödik generációja – Fried Imre és Fried Pál utódai
• A holokauszt simontornyai áldozatai

 

A tanulmány révén Tóthné Unghy Ilona 2005-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia pedagógus kutatói pályadíját.

 

Az A/5 nagyságú összesen 650 oldalas 720 képet tartalmazó kiadvány 3.000.- Ft-ért megvásárolható a Helytörténet Házában.

Gottlieb család letölthető innen

Gottlieb család – képek

Klein család letölthető innen

Klein család – képek

Rothauser család letölthető innen

Rothauser család – képek

Sugár (Spitzer) család letölthető innen 

Sugár család – képek

Hőgyésztől Auschwitzig letölthető innen

Hőgyésztől Auschwitzig képek

 

Kiss Margit: Emlékezés-töredékek I.

 

 

Kiss Margit összegyűjtött írásait adtuk ki ebben a kötetben. Írásai sajátos hangulatúak, beleszőtte gyermek-, ill. felnőttkora személyes emlékeit is. Lapjain megelevenednek a simontornyai családok. A könyv gazdag képanyaggal illusztrált.

 

Könyvében ír:

• Potyondi Lajos, MÁV állomásfőnökről;
• volt bőrgyári dolgozókról: dr.Ágoston Józsefről, Baráth Lajosné Katica néniről, Baum Károlyról, Csomós Andrásról, Szántó Andorról, Laki Dezsőről, Mosonyi Józsefné Prikkel Juliannáról, a Gereny, a Varga és a Matics családról, Farkas Józsefről, Sziládi Istvánról;
• az I. és II. világháborús simontornyai hősökről;
• Tóth Jánosné Gerebics Irénke dadáról,
• Lukács Lajos MÁV-főpályamesterről
• Gábris András kalaposmesterről,
• a Gerecs és a Köhl családról,
• Selmeczy Iván állatorvosról,
• Jónás Dániel tanítóról
• és gyermekkora Fő utcájának lakóiról.

A 224 oldalas 226 képet tartalmazó kiadvány 1500.- Ft-ért megvásárolható a Helytörténet Házában.

16. fejezet letölthető innen

Képek

Tóthné Unghy Ilona: A krónikaíró dr. Kiss István élete és munkássága

 

Megjelent dr. Kiss István halálának 50. évfordulóján

 

Azt gondolom, hogy nincs Simontornyának olyan polgára, aki ne ismerné dr. Kiss István Simontornya krónikája című művét. Sok családban még az eredeti 1938-as könyvet őrzik, még több helyen a későbbi hasonmás kiadást.

Simontornyára költözésem után, s kedves szomszédaim révén hamar hozzájutottam én is a könyvhöz. Amikor elolvastam a település krónikáját, méginkább vonzott a város története. Éveken keresztül lapozgattam a könyvet, próbáltam beazonosítani helyeket, épületeket. Mindig tudtam, hogy könyve alapmű, hogy nélküle nem lehet hozzáfogni semmilyen komolyabb helytörténeti kutatáshoz, mégis kutatás közben jöttem rá igazán, hogy milyen hatalmas munkát végzett krónikaírónk. Ezt csak “szerelemmel” lehet csinálni, egy életen át tartó, soha el nem múló “szerelemmel” és megszállottsággal. Így dolgozott dr. Kiss István. Simontornya város múltjának minden mozzanatával foglalkozott. Olyan kútforrást adott nekünk, amivel kevés település dicsekedhet. Ez a megemlékezés az utókor köszönete és tisztelete az ötven éve elhunyt krónikaíró emléke előtt.

Simontornya városa elismeréssel adózott dr. Kiss István munkásságának: 1998-ban megkapta a Simontornya díszpolgára posztumusz címet, s nevét viseli az az utca, ahol idős korában lakott.

Halálának 50. évfordulóján Simontornya Város Önkormányzata nevében a Simontornya Múltjáért Alapítvány emléktáblával és ezzel a helytörténeti tanulmánnyal tisztelgett helytörténésze előtt, mely levéltári kutatások, korabeli sajtótermékek, fényképek és visszaemlékezések alapján készült.

Az 50 oldalas 48 képet tartalmazó tanulmány 500.- Ft-ét megvásárolható a Helytörténet Házában.

 

Ismertető  letölthető innen

Képek

Tóthné Unghy Ilona: Simontornya Társadalmi, gazdasági és kulturális életét meghatározó Fried család története

 

 

Iskolatörténeti kutatásaim során tűnt fel, hogy a Fried család, ill. a Fried Bernát és Fiai Bőrgyár Rt. nem csak a katolikus, hanem a református elemi népiskolát is támogatta. Az előzőt természetesnek véltem, hiszen odajártak a család gyermekei is, miután 1912-ben gyermekhiány miatt (összesen 4 fő maradt) bezárt az egyébként színvonalasnak tartott zsidó iskola. A református népiskolának adott igen jelentős támogatás miatt alaposabban utánanéztem a család kulturális és szociális tevékenységének. Ez az a terület, amiről a későbbiek folyamán igyekeztek minél kevesebbet beszélni, mert nem állt összhangban a „kizsákmányoló tőkés” megrajzolt képével. Bár a visszaemlékezők mindig szeretettel és tisztelettel beszéltek a családról, a hivatalos ismertetések mindig tettek egy-egy negatív kitérőt, utaltak arra, hogy a tőkés csak a „népnyúzásból” tudott meggazdagodni. Ezt a képet szeretném végérvényesen megváltoztatni levéltári forrásokkal, képanyaggal, visszaemlékezésekkel alátámasztott dolgozatommal. Kutatásaimmal szeretném bizonyítani, hogy a Fried családnak (mint „bőrös” dinasztiának) nemcsak érintőleges, hanem meghatározó szerepe volt Simontornya gazdasági, kulturális és társadalmi felemelkedésében. Az 1780-ban Morvaországból betelepülő Fried Salamon és utódai máig ható tevékenységet, a bőrgyártást honosították meg Simontornyán. (Mára sajnos az a kedvező hatás elmúlt, mert amit ők 1780-1948 között megteremtettek, azt a későbbi korszak „sikeresen” lerombolta, s 2000-ben a gyárat felszámolták.)

 

A simontornyai Fried családról és a bőrgyártásról

 

Simontornya a Fried családnak köszönhette több mint 200 éves bőriparát.

 

A Morvaországból származó Fried Salamon tímármestert Gróf Styrum Károly hívta és telepítette le a mezővárosban. Az új iparos 1780-tól az uradalom tulajdonában lévő volt vármegyeház raktárhelyiségeit használhatta műhelyként, s cserében vállalta az elhullott állatok bőrének kikészítését. Ez az egyezség mindkét félnek megfelelt, így Fried Salamon Simontornyán maradt, s tímárműhelye képezte a későbbi bőrgyár csíráit. Ellátta a helybéli és a környékbeli csizmadiákat bőrrel. Erről ill. a bőrkereskedés nehézségeiről szól a vármegyei Protocollum 1823-as bejegyzése, ami szerint kiállíttatott egy adóslevél “Stefaits István Pincehelyi Csizmadia mesternek 130 frul mellyekkel Fried Salamonnak tartozik…”

 

Egyik fia, Bernát még nagyobb energiával fejlesztette a céget, s a dualizmus idejére ismertté tette tevékenységét nemcsak a környéken, hanem Tolna vármegye határain túl is. A Sió szabályozása folytán peres ügybe keveredett az uradalommal, de az 1839. évi törvényszéki határozat kedvező ítéletet hozott számára a vízhasználat ügyében. “Perczel Móritz főszolgabíró úrnak meglévén … hagyva, hogy Fried Bernát Simontornyai timár ellen az uriszéken hozott itélet végrehajtását felfüggesztvén, a’ folyamodó részére kiadott Nádori parancsban megrendelt visszafoglalást törvényszerüleg eszközölje, e’béli eljárásáról pedig jelentést tegyen …” Ő vásárolta meg 1855-ben (a Sió jobb partján) a későbbi gyártelep helyét. Két fia, Móric és Vilmos segítette őt munkájában, de már 5-6 rendes tímársegédet is alkalmazott. Fennmaradt, hogy igen közkedvelt ember volt, segítette a csizmadiákat, atyai viszonyt alakított ki munkásaival. “Nagy is volt a népszerűsége az egész vidéken, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a simontornyai erdőben hosszú időn át tanyázó szegénylegények, akik a vásározó kereskedőket gyakran megtámadták, Fried Bernátot sohasem bántották.”

 

Fried Vilmos vette át apja örökét, folytatta a bőrgyártást, beállíttatta üzemébe az első gőzgépet, s ezzel megteremtette a modern bőrgyártás alapjait Simontornyán. Az 1883-as alispáni jelentés az Országos Statisztikai Hivatalnak a megye területén 8 személynél többet foglalkoztató iparvállalatokról szólt, köztük a “Fried Bernát és Fiai” cégről.

 

Fiaira, Imrére és Pálra várt az a feladat, hogy ne csak a környékben, ne csak az országban, hanem Európában, sőt azon túl is keresetté tegyék a bőrgyár termékeit. Új, tökéletesített kémiai eljárásokat, ill. a villamos energiát bevezetve és a Singer Dezső vezette bőrnagykereskedő céggel fuzionálva betörtek a világpiacra. A gyár 150. évfordulóját (1930-ban) már tőkeerősen ünnepelhették Fried Bern. és Fiai Bőripari és Kereskedelmi Rt. néven. A gyár ekkor élte fénykorát, ekkor építették fel a település azóta is működő kultúrházát, hogy biztosítsák munkásaik számára a művelődési lehetőséget.

 

A Fried család tagjai mindig érzékenyen reagáltak mind a kulturális, mind a szociális problémákra. Az iskolatörténeti, egyháztörténeti források között sok olyan irat található, amely bizonyítja rendszeres támogatásukat. Hol a katolikus, hol a református iskolát, hol mindkettőt megajándékozták egy kis pénzzel, hogy így segítsenek a szegény sorsú tanulóknak, vagy ebből oldják meg az intézmények fűtési, világítási problémáikat. Ők építtették fel Simontornya első gyermekmegőrző bölcsődéjét (napközi otthonát) és a munkáslakóház-telepet is. Létrehozták 1922-ben a Simontornyai Bőrgyári Torna Clubot, az SBTC-t. Működtettek fúvószenekart is, mely hivatásos karnagy vezetése alatt állt, s elmaradhatatlan szereplője volt az ünnepélyeknek. A gyár vezetősége mindig figyelemmel kísérte munkásai szociális helyzetét. A városban legendák keringtek Pál úr nagylelkűségéről, szigorúan odafigyelő gondoskodásáról.

 

A II. világháborút megelőző időszaktól utódai, Fried György és Fried László voltak a bőrgyár tulajdonosai egészen az 1948-as államosításig. Akkor veszítette el a család 168 éves munkájának gyümölcsét. Külföldön folytatták életüket, távol mind a simontornyai bőrgyártástól, mind szeretett otthonuktól. Velük halt ki 1998-ban (Mexikóban ill. Kanadában) a Fried család “bőrös” ága.

 

1999. június 28-án a Magyarországon maradt és plébánosként működő Fried Vilmos hunyt el. Végrendelete szerint a simontornyai temetőben helyezték örök nyugalomra szülei mellé.

 

Az élet válasza, vagy a sors iróniája, de hamarosan a Simontornyai Bőrgyár is becsukta kapuit, mintha a kitett gyászlobogók saját elhalását is jelezték volna.

 

 

A könyv tartalomjegyzékéből:

 

• Fried Salamon
  • A reformkor összeírásai és az 1848-as összeírás
• Fried Bernát és Eisenschitz Erzsébet
• A Fried család harmadik generációja: Fried Mór sorsa, Fried Vilmos, a bőrgyártás mestere
  • Fried Vilmos és Kaufer Hermina családja
• A Fried család negyedik generációja
  • Fried Pál és Fried Imre gazdaságpolitikája
  • Az iparvágány
  • Gazdasági válság helyett gazdasági fellendülés
  • A bőrgyár meghatározó szerepe az iskolai anyakönyvek tükrében
  • Fried Pál és Fried Imre kulturális és szociális tevékenysége
  • A Fried testvérek az iskolaszéki, ill. egyházközségi jegyzőkönyvek tükrében
  • Fried Pál személyisége
  • Fried Imre és családja
• Változások a politikában
• A Fried család ötödik generációja
  • Fried Imre családja
    • Fried Istvánné Bodrogi Éva
  • Fried Pál utódai
    • Fried Mária és dr. Paul Benő Andor
    • Fried György és Kőnig Stefánia
    • Fried László és Bajor Vilma Mária
    • Fried Vilmos
  • A Fried emlékkiállítás

 

A könyv a Kanadába emigrált Fried György legidősebb leánya, Mary-Ann Kim Filotás Fried Mariann ajánlásával jelent meg, s Tolna megyei honismereti pályázaton 2. helyezést ért el.

 

A könyv első és második kiadása elfogyott, harmadik javított és bővített kiadása kapható.

 

Az A/5 nagyságú 308 oldalas 387 képet tartalmazó kiadvány 1500.- Ft-ért megvásárolható  a Helytörténet Házában.

8. fejezet letölthető innen

Képek