Tóthné Unghy Ilona: Simontornya Társadalmi, gazdasági és kulturális életét meghatározó Fried család története
(3. javított és bővített kiadás)
Az iparpártoló Styrum Károly gróf hívta Simontornyára az alapító tímármestert, hogy az uradalom elhullott lovainak és marháinak bőrét kikészítse. Fried Salamon kedvezőnek ítélte a feltételeket és letelepedett. Eleinte egyedül, ill. napszámosok bevonásával dolgozott, később fiai voltak segítségére. A régi iratok szerint csak egyszer zavarta meg nyugodt munkáját egy úrbéri pere (1790-ben), mely a Sió vizének használata miatt folyt.
A kis műhelyt a XIX. század elején fiai, Bernát és Sándor örökölte meg, de Bernát hamarosan magára maradt, mert öccse otthagyta a vállalkozást. Egymaga építette ki szívós munkával vevőkörét, és tette ismertté a kis üzemet. A Sió szabályozása miatt távolabb került a műhely a víztől, ezért 1855-ben (kikerülve az úrbéri függés alól) új helyet vásárolt a műhely számára. Oda építette fel Fried Bernát a lakását is. Neki is fiai segítettek. Eleinte csak Móric, később -a Bezdánban és Vukováron töltött tanulmányévei után- Vilmos is. Fried Bernát patriarkális viszonyt épített ki munkásaival, gazdájuk és apjuk is volt, így azok ki is tartottak mellette, akár 40-50 évet is ledolgoztak az egyre bővülő üzemben. Termékei egyre ismertebbé váltak, s nemcsak a hazai, hanem a horvát piacon is szívesen vásárolták könnyű, jó minőségű bőreit. Fried Bernát a lényegesen szegényebb református népiskola támogatója volt, végrendeletileg nagyobb összeget hagyott a szegény gyermekek taníttatására.
Halála után Vilmos vette át az üzem irányítását, Móric csak tanácsaival támogatta öccsét. Fried Vilmos állította be az üzem első gőzgépét, mely óriási fordulópontot jelentett. A modernizáció elindította a céget a gyárrá fejlődés útján, meghatározva ezzel nemcsak saját, de a nagyközség életét is. Fiai –a külföldi tanulmányévek befejezése után- beléptek a vállalatba. Pál a növényi cserzés modernizálásával, Imre a krómbőrgyártás bevezetésével adott új lendületet a termelésnek. A trianoni határok miatt még inkább nőtt a simontornyai bőr presztízse, a modernizáció okán pedig a teljesítménye. Igazán nagy változást azonban az 1923-as részvénytársasággá való alakulás jelentette, amikor is fuzionáltak a Singer Dezső vezette budapesti bőrnagykereskedő céggel. Így tudták elérni azt, hogy az 1930-as gazdasági válság idején sem csökkent a munka, sőt ekkor fogtak hozzá az igazán nagy beruházásokhoz. Emeletet építettek a gyárra, művelődési otthont létesítettek a község lakóinak, napközi otthoni ellátásban részesítették a munkásnők gyermekeit stb. Fried Pál és Fried Imre nagy hozzáértéssel vezette a gyárat, Singer Dezső pedig a – főként nyugatra irányuló – kereskedelmet. Az 5. generációs Fried László és Fried György szüleikkel együtt átkeresztelkedtek katolikus hitre, s nevüket is Filotásra változtatták, de csak a háború után használták. Bár a bőrgyártás volt fő gazdasági tevékenységük, sok – a bőripart érintő – társaságnak voltak részvényesei. Emellett azonban mindig igyekeztek a községet is magasabb szintre emelni. Ahogyan a bőrgyártás egyre nagyobb nyereséget hozott, úgy növelték a közösségért végzett beruházások volumenét, vagy bármilyen karitatív tevékenység mértékét. A politika és a történelem kegyetlensége, hogy mindezek ellenére először üldözöttekké, majd kifosztottakká váltak Magyarországon. A család öt tagjára a haláltábor várt, tizenkettőnek az utolsó kedvező pillanatban – baráti segítséggel – sikerült elmenekülni a tengeren túlra. Egyetlen családtag, Fried Vilmos tudott csak itthon maradni a római katolikus egyház védelmében és annak szolgálatában.
A tanulmánnyal a család élettörténetét szeretném feltárni. „Simontornyának van valami tartozása a Fried család irányába, kiemelkedett a környező falvak szürkeségéből. 30 km. körzetben mozi sem volt.” [1] Simontornyán még sok épület őrzi kezük nyomát, sok régi fényképfelvétel, dokumentum bizonyítja munkájukat. Ezekkel szeretném hitelesíteni, ugyanakkor minden egyes emberhez közel vinni a méltatlanul sokat szenvedett család élettörténetét. A levéltári források mellett a visszaemlékezések is sokat segítettek. Az utóbbiakat esetenként ütköztetnem kellett, hogy reális kép rajzolódhasson ki az olvasó számára.
Emlékük felelevenítése érdekében már sikerült néhány dolgot elérni:
- Simontornya Város Önkormányzata 1997-ben Fried Pált díszpolgárává avatta.
- A Simontornya Múltjáért Alapítvány pályázata nyomán Fried Pál és Fried Imre megkapta a Magyar Kultúra Postumus Lovagja címet 2000. január 21-én, a Magyar Kultúra Napján.
- A Hősök Napján, 2000. május 28-án emlékszobát nyitottunk az Auschwitzba elhurcolt Fried Imre és sorstársai emlékére.
- A Fried család nevét 2000. december 2-án (a 70. évfordulón) ünnepélyes keretek között „visszavette” az általuk alapított kultúrház is.
- 2002-ben a Fried család emlékére kiállítás nyílott a volt bőrgyári irodaházban működő gimnáziumban.
- A holokauszt 60. évfordulóján, 2004-ben Fried Imre díszpolgári címét erősítette meg Simontornya Város Önkormányzata.
- A Fried Művelődési Ház fennállásának 75. évfordulójára és a Fried család tiszteletére emlékfát avatott a Simontornya Múltjáért Alapítvány.
- A család élettörténetét feldolgozó munkám is olyan szándékkal készült, hogy a Friedek visszakapják azt a megbecsülést, amire joggal számot tarthattak, amit megérdemelnek, s amiben részük is volt a II. világháborúig.
Tartalomjegyzékéből:
- Fried Salamon
- A reformkor összeírásai és az 1848-as összeírás
- Fried Bernát és Eisenschitz Erzsébet
- A Fried család harmadik generációja: Fried Mór sorsa, Fried Vilmos, a bőrgyártás mestere
- Fried Vilmos és Kaufer Hermina családja
- A Fried család negyedik generációja
- Fried Pál és Fried Imre gazdaságpolitikája
- Az iparvágány
- Gazdasági válság helyett gazdasági fellendülés
- A bőrgyár meghatározó szerepe az iskolai anyakönyvek tükrében
- Fried Pál és Fried Imre kulturális és szociális tevékenysége
- A Fried testvérek az iskolaszéki ill. egyházközségi jegyzőkönyvek tükrében
- Fried Pál személyisége
- Fried Imre és családja
- Változások a politikában
- A Fried család ötödik generációja
- Fried Imre családja
- Fried Istvánné Bodrogi Éva
- Fried Pál utódai
- Fried Mária és dr. Paul Benő Andor
- Fried György és Kőnig Stefánia
- Fried László és Bajor Vilma Mária
- Fried Vilmos
- A Fried család egyszerűsített családfája
- Az első Fried Napok programjából
- A Fried emlékkiállítás
- A holokauszt 60. évfordulóján a simontornyai megemlékezésen
- Múlt, jelen és jövő (cikkek, képek)
- A Fried Kastélyszálló képekben
- A Fried Kastélyszálló avatási ünnepségén
- A Fried emlékfa avatásán
- Fried Imre családja
A könyv a Kanadába emigrált Fried György legidősebb leánya, Mary-Ann Kim Filotás Fried Mariann ajánlásával jelent meg, s Tolna megyei honismereti pályázaton 2. helyezést ért el.
A könyv első és második kiadása elfogyott, harmadik javított és bővített kiadása kapható.
Az A/5 nagyságú 308 oldalas 387 képet tartalmazó kiadvány 1500.- Ft-ért megvásárolható a Helytörténet Házában.
[1] Sugár György 2000. áprilisi levele 10.o.